Vitorlázás, Balatonaliga (2012.06.30.)
A borászkodás után, a kánikulai napokban úgy véltük, még a repülõben is meleg volna tengetni hétvégi szabadidõnket, ezért – a másfél éves elszánt szakosztályvezetõi próbálkozás eredményeként – elfoglaltuk a Balatonaligán kibérelt vitorlásokat. Bár az utolsó pillanatban mégsem szállt fel mindenki a fedélzetre, nekivágtunk az útnak.
Vitorlázás, Balatonaliga (2012.06.30.)
A borászkodás után, a kánikulai napokban úgy véltük, még a repülõben is meleg volna tengetni hétvégi szabadidõnket, ezért – a másfél éves elszánt szakosztályvezetõi próbálkozás eredményeként – elfoglaltuk a Balatonaligán kibérelt vitorlásokat. Bár az utolsó pillanatban mégsem szállt fel mindenki a fedélzetre, nekivágtunk az útnak.
Sajnos nem volt jó szelünk, de az út nagy részét Balatonalmádiig mégis sikerült vitorlával megtenni. A mi hajónkon egy kis mentõgyakorlatot is tartottunk, ezért lemaradtunk a csapat másik felétõl és kénytelenek voltunk motort indítani, hogy beérjük õket. Ez nem bizonyult olyan jó ötletnek, mert a szerkezet túlmelegedett és mire partot értünk, füstölt, mint a gyárkémény…
Rövid séta után jobbnak láttuk, ha visszamenekülünk a vízre, amit a két hajó esetében vontatással oldottunk meg, hogy a motort kíméljük. Persze így nem tudtunk olyan jó tempót tartani, ezért hamar a habokban találtuk magunkat, hogy legalább a mi hûtésünk biztosított legyen.
Nagyokat fürödtünk, vontattuk az ifjúságot is a hajó mögött és rendben kikötöttünk a nap végén. Még egy utolsó frissítõt ittunk a büfében, aztán hamar beültünk az autókba, ugyanis másnap hajnali keléssel várt minket Pápa, amihez a kellõ navigációs felkészülésre és pihenésre bizony idõt kellett hagyni.
A cikk szerzõje: Pretz Dorina
