A nyár vége felé a merevszárnyú szakosztály vezetõje tette fel a kérdést, lenne e kedvünk egy többgépes kirándulásra a Bakony és Pápa térségében. Persze hogy lenne, jöttek a válaszok. Az idõ lassan õszre fordult és eljött október 10-e a tervezett repülés idõpontja. A szervezõ Józsa Dávid megadta az útvonalat. A Kisapostagi induló repülõtérrõl történõ felszállással Szabadbattyán után nyugatnak fordulva Devecser érintésével elsõként Dákára repülnénk. A folytatást követõen ismét nyugatnak indulunk a közeli Tokorcsra mely egyben a túra fordulópontja is lenne. A tervek szerint két Falke motoros vitorlázó egy Cessna 152 egy Morane MS 893E valamint egy motoros sárkány indul Kisapostagról. Szabadbattyán után egy Piper Cherokee típusú alsószárnyas repülõgép csatlakozik majd hozzánk, így összesen tizenöten vághatunk neki a kirándulásnak. A repülés nem titkolt célja a formában tartás és a kötelékben végrehajtott pontos repülés.
A csapat reggel nyolc óra körül gyülekezett a repülõtéren, melyet a hajnali köd még jócskán belepett. A gépeket elõkészítettük a repülésre és ezt követõen a pilóták és segítõik a klubépületbe mentek pontosítani a repülés részleteit. Az eligazítás közben olyan sûrû köd ereszkedett le, hogy a gépeinket is alig láttuk. A tervezett indulást többször el kellet halasztani, hiszen a célrepülõtér sem volt fogadóképes. Lassan vánszorgott az óra mutatója, de közben a nap sugarai felszívták a párát. Az indulásra majdnem délben került sor, elõtte leadtuk a repülési terveket. A motoros sárkány után húsz perccel emelkedett a levegõbe a két Falke majd nem sokkal ezután a két motoros gép melyek kötelékben repültek. Az emelkedést követõen tartottuk a hatszáz méteres magasságot miközben ismerõs tájak suhantak el alattunk. Aba északi felét érintve az M-7 autópályát keresztezve Szabadbattyánt dél felõl elhagyva repültünk a fordulópontig mely a veszprémi irányt jelentette. Eközben a motoros kötelék nagyobb repülési sebességük révén beért minket. Az idõzítés pontos volt, mert ezzel egy idõben felhangzott a HA-APH hívójele a rádióban és jelentette az emelkedését a motoros kötelékbe. Veszprémi irányra fordulván elõttünk már a hármas kötelék mutatta az irányt, de azért nem mondtunk le a saját navigációnk pontos vezetésérõl sem. Berhidát elérve tõlünk balra a Balaton csodálatos vízfelülete csillogott az õszi napsütésben. Kerülve Fûzfõ tiltott légterét átrepültük a 8. számú fõútvonalat ahonnan már szépen kirajzolódott Veszprém az óvárosával és a várheggyel melyet észak felõl hagytuk el. A motoros kötelék lassan eltûnt szemünk elõl és beleveszett a párás messzeségbe. Veszprém után a Bakony gyönyörû hegyvonalai felett repülve megcéloztuk Ajkát és Devecsert így nem érintettük Pápa katonai repülõtér körzetét. Márkó és Szentgál vonalában a hegygerincek egyre közelebb kerültek hozzánk. A szép napos idõben igen zsúfolt volt a légtér így az irányításban szolgálatot teljesítõ kollegina szinte megállás nélkül adta a tájékoztatást a nagy forgalomban résztvevõ pilóták számára. A gépünkön másodlagos válasz jeladó nem lévén a negyedóránkénti bejelentkezésre a folyamatos rádióadások miatt szinte nem volt lehetõség. Az adógombot akartam éppen megnyomni, amikor megszólalt a rádió „ HA-1230 a tájékoztató kér vétel” a hívásra bejelentkeztem és már kaptuk is az információt, hogy Pápa dolgozik, ezért 2000 láb fölé nem repülhetünk.
A repülést megpróbáltuk ezután a hegygerincek melletti a völgyek felett folytatni figyelve a lehetséges leszálló területeket. Ajkát, ezzel együtt a Bakonyt is elhagyva Devecsernél északra fordultunk Dáka felé. Pár perces repülés után megköszöntük a segítséget az irányításnak és átértünk a helyi frekvenciára. A bejelentkezésünkre ismerõs hang válaszolt. A motoros kötelék vezetõje adott információt a leszállásoz, akik idõközben már megérkeztek Dákára. A repülõtér fölött a kötelékünk bal körön közelítve a majdnem északi tájolású golfpálya minõségû gyepre szállt le. A pálya közepén keleti irányban egy széles ugyancsak kitûnõen karbantartott gurulóúton parkoltunk le az elõttünk érkezõ sárkány és motoros gépek sorában. Rövid ismerkedés a vendéglátónkkal, aki büszkén mutatta meg a hangárépületet mely egy kis irodát is magában rejtett. A beszélgetés során hamar kiderült, hogy a gondok szinte minden sportrepülõtéren azonosak. Ahol van akarat és összefogás a sport érdekében ott nincs pénz és támogatás. A döntéshozóknak elõbb utóbb be kell látni hogy a jelenlegi világgazdasági helyzetben egyre nagyobb segítséget jelenthetnek a kis sportrepülõterek az önkormányzatok számára. A repülõ turizmus ugyanis üzletembereket és tökét képes hozni a területre, mely talán soha nem volt fontosabb mint manapság. A szépen és igényesen megépített repülõtér valamint hangár melynek bõvítése még folyamatban van, kiváltotta elismerésünket a tulajdonos és üzemeltetõ számára. Az idõ azonban gyorsabban tellett, mint ahogy azt mi szerettük volna ezért el kellett köszönünk vendéglátóinktól, és tovább repültünk a közeli Tokorcsra. A felszállás után keletnek fordulunk, de a bennünket követõ motoros kötelék összerendezõdve még egyszer áthúzott a repülõtér felett így köszönve meg a szíves látást. Emelkedés közben a már leszálló ágban lévõ nappal szemben repültünk az alig húsz kilométerre lévõ repülõtérre. Ahogy megláttuk a pályát, bejelentkeztünk a rádión. A körzetben forgalom nem látszott, a távolban talán egy modell helikopter lehetett a levegõben, mert igen izgatott légi balettet adott elõ. A többszöri hívásunkra gyenge angol fonnia volt a válasz, viszont annyit értettünk, hogy a tizenötös pályát javasolta leszállásra. A bal iskolakör hosszú falán már megoldódni látszott a rejtély mely nem egy modellt, hanem egy autózsírót takart. A leszállás után a hangár elé gurultunk és már egyenként jöttek is a motoros kötelék gépei leszállni. A repülõtér kitûnõ infrastruktúrával rendelkezik ezért az itt található éteremben fogyasztottuk el kései ebédünket. A bõséges és változatos étlapról ki-ki kedvére választhatott. Amíg a sokféle étel elkészült megcsodáltuk a német barátunk repülõ eszközét meg a hangárban álló gépeket. Az idõnk vészesen fogyott napnyugtáig ezért a lehetõ legrövidebb utat választottuk hazafelé. A leghamarabb a motoros sárkány startolt el, hiszen õ volt közöttünk a leglassúbb légijármû. A hazafelé vezetõ úton ugyancsak kötelékben repültünk. Ajka mellet a Kab-hegy adótornyától nem mesze repülve Almádinál értük el a Balatont. Szentkirályra ugyan bejelentkeztünk, de ezen a szép napon mát befejezték a repülést, ezért visszatértünk a nyugat tájékoztatóra. Az ismerõs tájak Lepsény és Kisláng után nem sokkal már feltûntek a vasmû kéményei és a közel másfél órás repülést követõen megérkeztünk Kisapostagra.
A sok szép élményen túl egy ilyen repülés kitûnõ alkalom a pilóták képességeinek a karbantartására és továbbfejlesztésére, valamint a közösség összetartozásának erõsítésére. Kívánom mindenkinek, aki teheti, vegyen részt hasonló repüléseken mert az élmény mellyel gazdagabb lesz, sokáig megmarad emlékeiben. Köszönet a szervezõnek a fáradozásáért, reméljük az újabb ötletek és tervek már körvonalazódnak a folytatás tekintetében.
Aki szeretne utasként egy hasonló repülésen részt venni, jelezze szándékát az Albatrosz Repülõ Egyesület felé.
Szilády Dezsõ.
