Az utolsó felszállás

Mindannyian tudjuk, hogy a földi életünk megszabott nagyságú, mégis amikor eljön az idõ és búcsúzni kell egy jó baráttól, felfoghatatlanná válik a rideg és megmásíthatatlan valóság. Botz Lajos nyugalmazott MALÉV kapitány, repülési fõosztályvezetõ, a mindenki által szeretett Lajos bácsi november 28. elindult utolsó repülésére.

Édesapám tizenhét évvel ezelõtt mutatott be nekem, egy akkor már nyugalmazott repülõ embert, aki jellegzetesen fehér hajat és tüskés frizurát viselt. Az eltelt évek alatt különös tisztelet és barátság alakult ki közöttünk.  A számtalan közös program, a repülõtéren eltöltött idõ, és a sok beszélgetés egy különleges ember életútját vetítette elém. A háború után újjászervezett légierõnél kezdett repülni, és mint IL-10 csatarepülõ teljesített szolgálatot, 27 évesen repülõezred parancsnok. A hadseregtõl a polgári repülés felé vette az irányt és végigjárta a MALÉV által üzemeltetett szinte minden repülõgép típust egészen a TU-154-ig, melyen kapitányként fejezte be a repülést. A nyugállományba vonulásáig a MALÉV Prágai kereskedelmi kirendeltség irodájának vezetõje volt. A nyugdíjas éveit is aktívan, fiatalokat megszégyenítõ ambícióval, a repülés emlékeinek szolgálatába állította. Nevéhez kötõdik Székesfehérvár repülõ emlékeinek gyûjtése, rendszerezése, mely gyûjtemény éveken át a Fejér Megyei Múzeumok leglátogatottabb kiállítása volt. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy az egyre nagyobb hagyatékot újra láthassa a közönség, amire ígéretet igen, de segítséget nem kapott a korábbi városvezetéstõl. Az Albatrosz Repülõ Egyesület tagjaként nagy lelkesedéssel segítette a hagyományossá vált a Börgöndi repülõnapok szervezését és lebonyolítását. A repülõk minden sikerének és a múzeum gyarapodásának gyermeki tisztasággal tudott örülni, szurkolt minden erõfeszítésnek, ami a fehérvári repülés ügyét elõremozdította. Élete volt a légben járás, az a különleges narkotikum, melynek élvezetérõl egy pilóta sem tud lemondani. Az utolsó repülésén is olyan izgalommal ült a repülõgépbe, mint ahogy talán azt elsõ alkalommal tette. A repülõ tudása és életútja, a rá oly jellemzõ csendes szerénysége, minden ember számára útmutatás, példakép lehet a mai fellengzõs világban.

Még élek fülembe csengenek majd szavai, amikor a kórházi ágyon az utolsó repülõnap képeit nézegette boldogan „tudod, úgy örülök, hogy barátodnak mondhatom magam” súgta oda látható megilletõdöttséggel. Most már jól tudom, hogy nekem volt megtiszteltetés a barátsága, nekem volt szerencsém, hogy ismerhettem Õt, és együtt dolgozhattam vele. Ígérem, hogy az általa kezdett munkát folytatni fogjuk, és be is fejezzük azt. Meghajtom fejemet a kiváló ember és pilóta elõtt, akinek hiányát sokáig nem tudjuk majd pótolni az egyesületben.

 Jó repülést Kapitány Úr, nyugodjál békében Lajos bácsi.

Szilády Dezsõ

Botz Lajos temetése 2010. december 8.(szerda) 14 órakor lesz a székesfehérvári Béla úti temetõben.