2009-ben, a szolnoki repülõmúzeumban tett látogatás után szinte értelemszerûen jött az ötlet, hogy jó lenne megnézni Magyarország másik jelentõs repüléstörténeti gyûjteményét is, amely a Magyar Mûszaki és Közlekedési Múzeum részeként, annak fõépületétõl alig párszáz méterre lévõ Petõfi Csarnokban található. Míg Szolnokon néhány polgári repülésben szolgált repülõgép mellett a II. világháborút követõ idõszak magyar katonai repüléséé a fõszerep, addig a Petõfi Csarnokot a nagy számban kiállított magyar gyártású vitorlázó repülõgépek, a munka-, és sportrepülõgépek és több, a II. világháború elõtt készült ritkaság miatt érdemes felkeresni. Szeptember közepén, egy a repülésre akkortájt sokadszor alkalmatlan vasárnap meg is tettük ezt.

1910. január 10-én emelkedett a levegõbe az elsõ magyar tervezésû és építésû motoros repülõgép, az Adorján János által készített Libelle. Ezen repülés 100 éves évfordulójáról természetesen a múzeum is megemlékezett, a bejárattal szemben a múzeumi körséta elsõ állomásaként a Libelle másolatát láthatjuk. Jobbra továbbhaladva a modellezõk és az ejtõernyõzés vitrinjei és kiállítási tablói után Samu Béla és Geönczy Pál tervezett SG-2 Kék Madár kísérleti sport- és iskolarepülõgépe bújik meg a szerény megvilágítású felsõ szinten. A sirályszárnyú repülõgépet honvédségi pályázatra készítették, de 001-es számú prototípusán kívül több példány nem készült belõle. Innen továbbhaladunk a felsõ szinten, ahonnan közelebbrõl megtekinthetõek a mennyezetre felfüggesztett vitorlázó repülõgépek, elsõként a Cinke, majd az 1933-ban Janka Zoltán által tervezett Gyöngyös 33, amely az elsõként levegõbe emelkedett magyar tervezésû vitorlázó repülõgép, valamint a Rubik Ernõ tervei alapján készült Vöcsök, Lepke és Pilis. Ha a lépcsõn indulunk el lefelé, akkor a múzeum legnagyobb repülõgépe elé érkezünk meg, de a Junkers F-13 korántsem emiatt az egyik legérdekesebb darabaja a gyûjteménynek. Technika-történeti jelentõsége abban rejlik, hogy a típus volt az elsõ teljesen fémépítésû polgári repülõgép, de emellett magyar vonatkozása is van a Junkers-nek, hiszen a második királypuccs alkalmával 1921. október 20-án IV. Károly és felesége Zita királyné ezzel a repülõgéppel tért vissza Svájcból. A Junkers elõtt Lampich Árpád L-2 Róma repülõgépe látható. A 18 LE-s motorral felszerelt, 200 kg alatti üres súlyú géppel 1927 – 30 között három világrekordot állítottak fel. Majd a Brandenburg BI, Aszódi Lloyd prototípusa, a Levente II és a HA-REC lajstromjelû Super Aero következik. Ez utóbbi kétmotoros repülõgép 1958-tól repült a Rendõrség állományában, 1962-ben kapta meg az R-02 jelzést, de itt az érkezéskori állapotában tekinthetjük meg. Innen a lépcsõsoron visszajutunk a felsõszintre, ahol a hosszú ideig Ferihegyen szolgált Tu-154-es szimulátor mögött a vitorlázó repülõgépek sorát az Ifjúság kezdi meg, amit Rubik gépek követnek, R-31 Dupla, Super Futár, Mokány, Esztergom, Góbé, Június 18 végül pedig egy kétüléses M-30C Fergeteg. A sort egy Góbé „részlet” zárja, amelybe be is ülhetnek a látogatók és egy Pipishegyen készült felvétel segítségével egy iskolakört repülhetõ végig.
Azok számára, akik 2009-ben vagy azt megelõzõen jártak a múzeumban már feltûnhetett, hogy az északi oldalon lévõ történeti repülõgépek csarnokából elkerült a Brigadyr, a Rubik Kánya és a Jak-18-as. A múzeumot 2010 tavaszán azzal a céllal átrendezték, hogy az 50-es évek és az azt követõ idõszak sport-, és munkarepüléséhez kapcsolódó repülõgépei egymás mellett legyenek láthatóak. Így a két egymással párhuzamos sor egyikében a magyar sportrepülõk által használt motoros repülõgépek kaptak helyet. Elsõkét Rubik Ernõ által tervezett Kánya egyik példánya. Ebbõl a típusból összesen 9 darabot készítettek, de mára csak kettõ maradt meg. A másik megmaradt példányt Révy László vezetésével Budaörsön újítják fel azzal a céllal, hogy hamarosan a repülõképes Old Timer flottát gazdagítsa. Ezt követõen a Jak-18-ast láthatjuk, majd az M-1C Sokol következik, amelybõl a 40-es évek végén két darab érkezett Magyarországra. A múzeumban az eredetileg HA-SOA jelzéssel ellátott repülõgép látható, amely a Rendõrség elsõ repülõgépeként 1951-ben kapta meg a HA-REA lajstromjelet. A rendõrségnél ma is használatos R-0-val kezdõdõ jelzéssorba nem került be, mert 1958-ban selejtezték. Majd két Trener, egy Zlin-226T és egy 326 következik. A HA-TRG jelzésû 226-os az 1962-ben Budaörsön megrendezett és mind egyéniben, mind csapatban magyar sikerrel zárult II. Motoros Mûrepülõ Világbajnokságon szerepelt már. A másik sor a gyûjtemény egyetlen helikopterével kezdõdik, Magyar Néphadsereg által használt Mi-1-es Börgöndön repült 1982-ig, a típus selejtezéséig. Az kiállított példány az egyik legszebb állapotban megõrzött Mi-1, melynek festése és belsõ része is eredeti – ezért nagyon sok segítséget nyújthat majd a 032-es Börgöndön elkezdett felújításához. A forgószárnyast a mezõgazdaságban használt repülõgépek követik, látható itt a Po-2, L-60 Brigadyr, PZL-101-es és egy Z-37. A 90-es évek elõtti idõszak magyarországi mezõgazdasági repülésének meghatározó típusaiból már csak a Ka-26, An-2 és a M-18 Dromedar hiányzik. De Ka-26-os érkezni fog a közeljövõben, az An-2-bõl szerencsére jó néhány repül még Magyarországon és a múzeum fõépületének tetején, valamint a ferihegyi skanzenben is látható egy-egy duplafedelû. Dromedar-ból viszont alig maradt nálunk repülõképes példány, így kicsi az esélye annak, hogy bármely magyarországi gyûjteménybe kerüljön belõle. A kiállítás ezen részén is érdemes a fejünk fölé nézni, hiszen itt is láthatóak a magasba felfüggesztett vitorlázó repülõgépek. Rubik R-15 Koma mellett közvetlenül az egyetlen elkészült Fém Koma, egy vizes Június 18-as és az A-08 Sirály. A sorozatgyártásban készülõ repülõgépek mellett több prototípus és kísérleti repülõgép is megtalálható a gyûjteményben. A Kék Madár mellett több olyan repülõgép is látható, amelybõl különbözõ okok miatt csak egyetlen egy példány készült el, ilyen a Famadár, majd a Famadárral szerzett tapasztalatok felhasználása után készített, de már fémépítésû Ganzavia GAK-22 Dino. A különlegesnek mondható, eltoltan beépített két szárnyfelülettel nagyon kedvezõ átesési és dugóhúzó tulajdonságokat sikerült elérni. Több kísérleti UL és Movit mellett a kiállítás ezen részén látható Kesselyák Mihály által a tervezett és Nyíregyházán épített KM-400-as vitorlázó repülõgép is, amely vegyes fém-mûanyag szerkezettel és a hagyományos magassági kormányzástól, eltérõ un. Kesselyák–féle kormányzási is rendszerrel készült. Ennek lényege, hogy a magassági kormányzás a szárny teljes fesztávolságán végighúzódó kormányfelületekkel történik, így azok a magassági-, és a csûrõkormány, valamint az ívelõlap szerepét egyidejûleg töltik be. A vízszintes farokfelületen nincsen mozgó rész, csak stabilizáló szerepet tölt be.

A gyûjtemény természetesen nem csak a felsorolt repülõeszközökbõl áll, nevébõl is adódóan az ûrrepülést, ezen belül annak magyar vonatkozását is részletesen bemutatja, de nagyon sok értékes és érdekes információt kaphatunk a repülõgépmotorokról és a magyar repüléstörténet jelentõs eseményeirõl. Téli idõszakban a múzeum zárva tart, így aki meg szeretné tekinteni, vegye figyelembe, hogy október 11-tõl április végéig nem látogatható a kiállítás.