MH Pápa Bázisrepülõtér (2012.07.01.)
A nappal együtt való felkelés nem tántorította el azt az elszánt csoportot, aki a harmatos fûben gyülekezett a felszállásra várva. Gépek kitolása az apronra (állóhelyre), útvonal tervezése, átbeszélése (pre-briefing, csak légiutas-kísérõk nem voltak), tankolás, fedélzeti okmányok leellenõrzése, utasok begyûjtése és indulás pápai katonai repülõtérre. Van valami különleges varázsa az ilyen korai repülésnek – többek között az, hogy rajtunk kívül az éterben nem is hallottunk senkit, tehát olyan érzésünk támadt, mintha az egész légtér a miénk lenne.
MH Pápa Bázisrepülõtér (2012.07.01.)
A nappal együtt való felkelés nem tántorította el azt az elszánt csoportot, aki a harmatos fûben gyülekezett a felszállásra várva. Gépek kitolása az apronra (állóhelyre), útvonal tervezése, átbeszélése (pre-briefing, csak légiutas-kísérõk nem voltak), tankolás, fedélzeti okmányok leellenõrzése, utasok begyûjtése és indulás pápai katonai repülõtérre. Van valami különleges varázsa az ilyen korai repülésnek – többek között az, hogy rajtunk kívül az éterben nem is hallottunk senkit, tehát olyan érzésünk támadt, mintha az egész légtér a miénk lenne.
Amikor elhagytuk a Kõrist – tetején a radarállomással – akkor már tudtuk, hamarosan elérjük a repülõtér körzetét és frekvenciát váltunk. A vezérgép bejelentkezését hallhatóan jó hangulatban fogadták a tornyos fiúk; nekik sem megszokott kis repülõket irányítani az An-26-os, C17-es szállítók, és a Mi-17-es helikopterek mellett.
A sok kisebb füves repülõtér, illetve az egy-két rövid, keskeny betonos futópálya után egészen lenyûgözõ volt megpillantani a közel háromezer méteres burkolatot. Mivel már fél nyolc volt, ezért igyekeztünk minél gyorsabban besorolni egymás mögé, hogy hamar elhagyjuk és szabaddá tegyük a mûveleti területet. Elõször gurulni a felfestett középvonalon, marshaller irányítása mellett beállni az elõtérre, nem mindennapi élmény.
Érkezésünk nem kis érdeklõdésre tartott számot a nap hátralevõ részében is: nagyon sok vendég, akik a repülõtér 75 éves fennállására meghirdetett eseményre jöttek, bizalommal fordult hozzánk a kérdéseivel, de még a helyi személyzet és a hivatásos pilóták is szívesen megcsodálták a mi repülõgépeinket. Utóbbiaknak tényleg csoda volt, hiszen az õ mûszerezett technikájukhoz képest a mi eszközeink nem „repülnek, nem találnak oda maguktól sehova”, tényleg vezetni kell minden percben.
A délibábos, közel ötven fokos hõséget a repülõtéri tûzoltóság enyhítette a vízágyúval, aminek mindenki, de fõleg a gyerekek örültek.
Nagyon szerencsésnek mondhatta magát valamennyi látogató, hiszen az egyik C-17-es dél táján érkezett vissza külföldi missziójából, így megtekinthettük, hogyan is száll le, vagy tolat éppen a pálya közepén. (A korai érkezés miatt az egyesület tagjainak a másik két légijármûvel egy An-26 szállítógép és egy MI17 helikopterrel kapcsolatosan is részük volt ilyen történésben – természetesen a tolatást leszámítva.)
Délután aztán váltott személyzettel – hogy mindenki részese lehessen ennek a ritka repülésnek – az utolsó vendégek távozása után felszálltak gépeink és elköszöntünk a pápaiaktól.
A nyílt nap tapasztalatai alapján magunknak is azt kívánom, hogy legalább ilyen sikeres legyen szeptemberben a Börgöndi Repülõnap, és ott minket látogassanak majd meg a katonák!
A cikk szerzõje: Pretz Dorina