Konyári pincészet, Balatonlelle (2012.06.29.)
Szokásos keménymagunk rendhagyó módon úgy döntött, kipróbál a repülésen kívül is egy közös programot. Összegyûltünk hát pár autóval, ki-ki a párjával és egy szép, nagyon meleg délutáni napon – ami borozás szempontjából nem annyira ideális, valljuk be õszintén – megérkeztünk Balatonlellére a dombok közé eldugott, vadregényes pincészetbe.
Konyári pincészet, Balatonlelle (2012.06.29.)
Szokásos keménymagunk rendhagyó módon úgy döntött, kipróbál a repülésen kívül is egy közös programot. Összegyûltünk hát pár autóval, ki-ki a párjával és egy szép, nagyon meleg délutáni napon – ami borozás szempontjából nem annyira ideális, valljuk be õszintén – megérkeztünk Balatonlellére a dombok közé eldugott, vadregényes pincészetbe.
Kellemes borokkal, beszélgetéssel és bemelegítésként padlizsánkrémmel várt minket a ház ura, Konyári János, aki tárlatvezetést tartott a palackok között és megismertette a szõlõ átalakulását édes nedûvé. Amikor már alakult a hangulat (megszabadulván a hétköznapok munkahelyi gondjaitól), átsétáltunk a dombon lévõ étterembe, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Balatonra és az északi part hegyeire, a Badacsonyra.
Amint ott ültünk a terített asztalnál és kaptuk a finomabbnál-finomabb fogásokat a borok kíséretében (melyek a fehértõl a rosén át a vörösig minden színben pompáztak) olyan kellemes légkör alakult ki, hogy mindenféle téma elõkerült, ami esetleg a repülõtéren, a tennivalók között, idõhiányban ritkábban merül fel közöttünk.
Ismét rájöttünk, hogy a pilóták igenis sokrétûek tudnak lenni és a komoly, mély ívû gondolatokon kívül természetesen a vicceknek is helyük van körünkben, de ha úgy alakul bizony még halk dalolásra is sor kerülhet.
Ami repülés szempontjából a legfontosabb: még jobban összekovácsolódott a csapat, ami egy ilyen bizalmat igénylõ sport esetében elengedhetetlen, ugyanakkor mindennek meg van a maga helye, hiszen másnapra nem is terveztünk semmilyen repülési tevékenységet.
A cikk szerzõje: Pretz Dorina