2010 egy jubileumi esztendõ lesz a magyar repülés történelmében, hiszen idén ünnepeljük a magyar motoros repülés kezdetének 100 éves évfordulóját, Adorján János 1910. január 10-én végrehajtott sikeres felszállásának emlékére.

Adorján János gépészmérnök, repülõgép-tervezõ 1906 és 1909 között az autóiparban dolgozott Párizsban, és az akkoriban kibontakozó francia aviatika hatására kezdett el a repüléssel foglalkozni.
Amikor visszatért Magyarországra, megtervezte és itthoni cégek segítségével elkészítette Libelle(Szitakötõ) nevû repülõgépét, az elsõ magyar mûködõképes repülõgépet.

A gép négyszögletes törzzsel, a Blériot-éhoz hasonló futómûvel készült, de szerkezetileg jelentõsen különbözött elõdjétõl. A törzs négy hosszantartóját bambuszrudak alkották, és ehhez a rácsrudakat bilincsekkel rögzitették. A fából összeállított, zongorahúrokkal merevített, vászonnal borított, 25 lovas motorral meghajtott szerkezetek szökdécseléseit a Rákosmezõn olykor kabarétréfákban gúnyolták ki a korabeli Budapesten. Azért hamar elterjedt annak híre is, hogy most száz éve, 1910 január 10-én megszületett a magyar aviatika: felszállt és néhányszáz méter megtétele után épségben leszállt az elsõ magyar építésû repülõgép, amit magyar pilóta, a gép konstruktõre, Adorján János vezetett.

A repülés hõskorában, ha valaki beült a maga masinájába, semmiféle elõzetes információja és tapasztalata nem volt, hogyan kell vele repülni. Sok pilóta és sok gép például annak a tévhitnek esett áldozatául, hogy a leszállás nem más, mint földig nyomni a gépet: a kilebegtetés technikáját nem ismerték a hõskor repülõemberei. Nehéz volt pénzt szerezni a gépek megépítésére, de maga a tervezés, a konstrukció feltalálása akkor még nem tõkén és háttériparon, hanem a tervezõ agyán múlott, így eshetett, hogy Adorján gépe nagyon is megközelítette az akkori francia madarak színvonalát és teljesítményét. A hõskor helyszíne az elsõ világháború idejére teljesen elnéptelenedett, a pilótákat behívták, a háború után kibontakozó magyar polgári repülés központja pedig Mátyásföld lett. Rákosmezõ viszont megmaradt a magyar aviatika szimbólumának.
Adorján évtizedekig a budapesti Mercedes-képviselet üzemvezetõje, a második világháború után pedig az Ikarus Autóbuszgyár elsõ fõmérnöke volt.

A nevezetes évforduló alkalmából a Magyar Repüléstörténeti Társaság (MRT) 2010. január 9-én jubileumi, nyilvános repüléstörténeti konferenciával egybekötött ünnepséget és sajtótájékoztatót rendezett a Magyar Mûszaki és Közlekedési Múzeum (MKM) dísztermében.

A program során az érdeklõdõk testközelbõl is megtekinthették az MKM kupola csarnokában Adorján János Libelle nevû repülõgépének korhû másolatát. A századik évfordulóra elkészült a 8,8 méter fesztávolságú, 7,3 méter hosszú és 210 kilogramm súlyú gép replikája, Váradi László repülõgép-restaurátor munkája. A múzeum repüléstörténeti gyûjteményét is gondozó szakember és munkatársai tavaly határozták el, hogy megépítik a Szitakötõ pontos mását. Eredeti tervek nem maradtak fenn, ezért másodlagos forrásokat, korabeli leírásokat, fényképeket kellett gyûjteniük. A kutatás, majd a Gyöngyös mellett fekvõ atkári sportrepülõtéren, Váradi mûhelyében öt hónapon keresztül folytatott aprólékos munka eredményeképpen újjászületett az elsõ magyar repülõgép. Minden korhû rajta, a szárnyak például fenyõbõl, a rendkívül könnyû és nagy teherbírású törzs pedig bambuszból készült - mondta az MTI-nek az autó-gépészmérnök végzettségû Váradi László, aki 15 éve foglalkozik régi repülõk felújításával és restaurálásával. A Szitakötõ replikáját a Közlekedési Múzeum Városligeti körút 11. szám alatti székházában lehet megtekinteni. Késõbb állandó otthonába, a Petõfi Csarnokban kerül, a múzeum repüléstörténeti és ûrhajózási állandó kiállításán kap helyet. Idõvel társai is lehetnek: Váradi László a magyar repülés korai szakaszának számos további modelljét kívánja megépíteni. A tervek között szerepel egyebek között a katonai repülés egy legendája, a Levente, valamint a Gerle nevû modell korhû másának megépítése.